Lányi Péter
Tai Chi oktató


+36 70 317 8719
peter@taichi-budapest.hu
GALÉRIA
KERESÉS

Tea kung fu szertartás
Pár sorban igyekszem bemutatni a kínaiak megoldását ateáskanna délutáni teára. Maga a rítus nem különbözhet jelentősen az angolok szokásaitól, inkább a hozzáadott anyagok. A legfőbb különbség, hogy Keleten ez nem csak egy úri hobby.
A leírás nem a legrészletesebb és itt ott talán egy picit a saját verzió.


Pár gondolat a tea származásáról

A teázás Kínában - mint majdnem minden, ami kínai - több ezer éves múltra teaföldtekint vissza. Nem merném kijelenteni, hogy egyben a szülőföldje is, hiszen több környező országban ismerték a teacserjét. De tény, hogy valahonnan India, Kína környékéről származik. A teának számos fajtája van. Ez részben függ az elkészítés módjától, illetve attól, hogy miből készül. Általunk is ismert fajták a fehér tea, zöld tea, fekete tea, esetleg oolong vagy a különféle gyümölcsökből készült teák. A teát nem csak teacserjéből készíthetik. Rengeteg gyógytea létezik, különféle füvekből és különböző növényi részekből. A kínaiak az évszázadok alatt megfigyelték a növények (és abból főzött teák) jótékony hatását és ezt kiválóan alkalmazták a betegségek enyhítésére, gyógyítására. Később látni fogjuk, hogy maga a teázás folyamata is az egészség megőrzését szolgálja.

A tea legendája

bodhidarmaA tea kínai meghonosodását elbeszélő egyik változat szerint az Indiából Kínába érkezett Bodhidharma buddhista szerzetes - akit a csan-buddhizmus megalapítójaként tisztelnek - égi adományként kapta a teát. A hegyekbe elvonult szerzetessel olykor előfordult, hogy hosszú és kitartó meditációi közepette el-elszunyókált. Egy alkalommal aztán ezen feldühödve szempilláin állt bosszút és kitépte őket. A legenda szerint a földre hullott pillákból sarjadtak ki az első teacserjék. Azóta fogyasztják a csan szerzetesek a teát, hogy legyűrjék az elmélkedésüket megzavaró, időről-időre rájuk törő álmosságot.

Természetesen a legendán túl egy picit tudományosabb magyarázat is létezik. Ezzel kapcsolatban érdemes keresni Lu Jü teás könyvét. Később a csapat "könyvtárában" megtalálható lesz.

A teázás fontosabb kellékei

A kis képre kattintva kinagyíthatod őket.

Tea asztaltea asztal
Nagyságrendileg 40x30x5cm-es kis tálca, aminek a teteje levehető. Jellemzően fából készül. Nagyon praktikus a bambusz alapanyag. Újabb verziókon van egy kis lefolyó is, később ennek szerepe is érthető lesz.

Teaszent
A teaszent teknős, sárkány, buddha szokott lenni. Anyagát tekintve bármilyen természetes anyag jó lehet. A teaszent egészen apró szobrocska.

Teáskészlet teás készlet
Itt egybevettem a poharakat és kiöntőt. Ezek agyagból, porcelánból készülnek. Létezik teljesen puritán és különlegesen díszített csésze és kiöntő egyaránt.

Gaiwan
A gaiwan egy kis fedeles csésze. Ebben készül majd a tea. Ha megnézzük a teáskészletet a képen, középen látható ez a csészénél nagyobb fedeles csésze.

A tea elkészítésének módja és elfogyasztása (És a tanítás)

A régi kínaiak mindent a nyugalom jegyében csináltak. Azért is írtam a régit, mert manapság megcsapta őket a nyugat szele és olyan értékeket kezdenek hajszolni, ami összeférhetetlen korábbi nézeteikkel. Legalábbis ahogy a nyugati ember csinálja. Sokat lehet olvasni a kétkedők hangját az interneten a keleti kultúrával kapcsolatban, hogy én miért csináljam így, ha egyszer az sem így csinálja, aki kitalálta. Megnyugtatásképpen, a dolgok működnek, ha figyelünk rájuk.

A teázás azzal kezdődik, hogy a vendéglátó szépen felpakolja az asztalt. A teaszent az asztal egyik szélén helyezkedik el, ő figyeli a nyugalmunkat. Kezdetben az asztalon található a vendégek csészéje, a kanna és a gaiwan is. A vizet felforraljuk, a kannába kb. 80 fokos víz kerül. De mivel ez hűlni fog a kannába kerültéig és a kannától is, ezért valószínűleg nem olyan nagy probléma, ha hagyjuk felforrni. A kannában mindig csak a tiszta meleg víz van.
A kannából először a gaiwanba öntünk vizet, ezzel tisztítjuk és melegítjük át a későbbi teakészítéshez. Majd sorban megtöltjük a csészéket is, szintén tisztítási és melegítési céllal.
Ha feljebb megfigyeljük a teaasztalt, látható hogy rácsos a teteje. Ez azért van, mert ezen keresztül fogjuk a felesleges vizet az asztalba önteni. A melegítésre használt vizet rövidesen ki is öntjük.

A tisztítást követően a gaiwanban készítjük el a teát. Rutinosabbak egyből egy szűrőt tesznek a gaiwanba, hogy ne kelljen a tealeveleket meginni (nem látom feltétlenül szükségesnek, de ízlés dolga). Ha ismét megtöltöttük a gaiwant, akkor beletesszük a teát, ki amilyet szeret. Lefedjük és rövid ideig állni hagyjuk. Először a teaszentünket itatjuk meg. Őt egyszerűen csak nyakon öntjük pár csepp teával. Ezután töltünk a vendégeknek. gaiwanA gaiwan teteje praktikusan szűrőként is funkcionál abban az esetben, ha nem használtunk szűrőt, ezért a tetőt rajtat tartva szépen lassan kiadagoljuk a teát a vendégeknek. Ha megnézzünk egy teakészletet, látható, hogy a csészék rendkívül kicsik. Ennek két oka van. Egyrészt a sok tea nehezen hűl le. A kínaiak is tudták, hogy a szervezetünk nem arra van kitalálva, hogy a 80 fokos folyadékot ledöntsük a torkunkon, mivel az egészségtelen. Másrészről mértéktartásra tanít. Jómagam is félliteres bögréből ittam régebben a teát. Mostanra sikerült ezt visszaszorítani a normál kétdecisre, de a hatékonyság jegyében még mindig viszonylag hamar kiürül a csésze. Igazából ha szomjasak vagyunk igyunk vizet, a teázásnak pedig adjuk meg a módját. Visszatérve a mértéktartásra, nagy hibánk, hogy mindenből többet veszünk magunkhoz mint kellene. Pedig akármilyen korábbi nézetet vagy vallást figyelünk meg, mind mind azt mondta, hogy ne halmozzuk a földi élvezeteket mértéktelenül. Sokáig én sem értettem, hogy mi ennek a lényege. Akkor legyen rossz az életünk? Nem! Legyen autód, legyen ruhád egyél azt, amit kívánsz. De mindezt szélsőségektől mentesen. A szélsőségek megbontják a nyugalmunkat. Ha cselekedeteink a szélsőségek felé tartanak, akkor az érzelmeink is arra fognak mozdulni. És ha megmaradunk a fizikai szükségleteknél, akkor sokat eszünk és elhízhatunk... A túlsúly pedig ízületi gondokhoz vezet. Persze ezt még lehetne sorolni; koleszterin... stb, amiről nagyapáink azt sem tudták, hogy létezik.

Visszatérve a teához, mivel még mindig elég meleg lehet a csészébe kitöltött tea, ezért lassan igyuk. Ezen a ponton a kínaiak mindenféle nyugati normával ellentmondóan nyugodtan szürcsölgetik a teát. Ez náluk abszolút nem a tiszteletlenség vagy a műveletlenség jele, egyszerűen csak tudják, hogy ez is egy módja a tea hűtésének.
tea készletA teafüvet tetszés szerint kétszer-háromszor le lehet forrázni. Ha különböző teákat szeretnénk fogyasztani egymás után, akkor ahogy az elején is kimostuk a csészéket és a gaiwant, ugyan úgy mossuk ki a következő tea előtt. A kínaiak a teát magában isszák mindenféle ízesítés nélkül. Mi európaiak ezt akkor tapasztaljuk, amikor utolsó reményként a természetgyógyász felír valami egzotikusan csengő gyógyfüvet és kiköti, hogy ne integráljuk a csészébe a petőházai cukorgyárat. A keleti kultúrák - nagy részben a jóga - elterjedésének pozitív hozadéka a mértékletes (jobb esetben nem cukrozás) teacukrozás is.

A teázás remek program a nap bármely szakában, ha van rá időnk. Szánjunk rá legalább fél órát!

Jó teázást kívánok mindenkinek!

GALÉRIA
Lányi Péter
Tai Chi oktató


+36 70 317 8719
peter@taichi-budapest.hu
KERESÉS