Tai Chi Chuan kialakulása:

Chang San Feng

A wudang pai legendás alapítója (1279-1368). Hivatalnok fiaként klasszikus képzésben részesült és hosszú időn keresztülfoglalkozott a shaolin csuanfával. Később taoista szerzetesként a Wudang-hegyi Fehér Felhők kolostorába vonult. A legendák szerint az életpontok negatív stimulálásával is foglalkozott. Ezt halálraítélt rabokon is kipróbálta. Ezekről a pontokról saját bronz szobrot is készített. Különleges szokásai: éjszaka, újholdnál forma gyakorlás, éjszakai hegymászás, kardtáncoltatás, klasszikusok olvasása esős éjszakákon, éjféli meditáció. Egy meditáció során 24 tündér jelent meg előtte, mindegyikük egy eltérő mozdulatot adott elő. A kemény ellenpólusaként dolgozta ki a lágy harcművészetet.

Egy másik legenda kissé másként mutatja be a tai chi kialakulását.  Egy napon, mikor éppen kedvenc írásait tanulmányozta figyelmes lett egy madár énekére és ablakából hallgatta. Kis idő múlva a madár meglátott egy összetekeredett kígyót a fa lábánál. Abba hagyta az éneklést, kiterjesztette szárnyait, és lecsapott ellenfelére. A kígyó hamar észlelte a veszedelmet és a madár támadása elől körkörös mozdulatokkal hajlongással próbált kitárni. Ha a madár a fejét támadta akkor elhúzta a fejét és a farkával támadott vissza, ha farkát támadta akkor a pedig fordítva cselekedett. A madarat ahányszor csak ellentámadás ért, tehetetlenül és zavartan szállt vissza a fára. Sok idő telt el döntő csapás nélkül. A Halhatatlan szerette volna közelebbről megnézni az összecsapást, de mire odaért a kígyó és a madár eltűntek. Chang Shan Feng ezt a küzdelmet látva felhasználta a tai chi chuan elméletének megalkotásához. Az összetekeredett kígyó a tai chi szimbólumára emlékeztette mely szerint a lágy mindig felülkerekedik a keményen.